Az orientális tánc körülbelül 7000 éves múltra tekint vissza, s ezzel a legősibb kultikus kifejezésformák egyike. Közép-Afrikában lányok és asszonyok táncolták, kulturális eseményeken, és termékenységi szertartásoknál. Férfiak számára ez a tánc tabu volt, hiszen a szülés előkészítésére használták. A kisbabák általában egy sátorban születtek, a szülő anya barátnőinek és női rokonainak jelenlétében. Énekléssel, ritmusos tapsolással és a szülés mozdulatainak imitálásával került a csoport, együtt a szülő anyával egy boldog, ellazult állapotba. Ez így ment olykor napokon át, amíg a kisbaba a világra jött.
Minden ember egy anya méhéből, egy nő hasából érkezik a világra. Egy új élet megteremtése óriási erejének a kifejezésformája a hastánc. A nő átvitt és a szó szoros értelmében is a hasából éli meg, s viszi véghez gyermeke születését, s innen jönnek a mozdulatok is. Az első, legősibb ritmus a szív verése volt, a vér lüktetése a test ereiben.
Az orientális tánc a rabszolgatartás útján került a keleti országokba. Már röviddel később a fehér bőrű egyiptomi nők is ennek elsajátítására törekedtek rabszolga asszonyaiktól. A Nílusi Birodalomban Echnaton és felesége Nofreteté idejében vált ez a tánc nyilvános tánccá. Könnyű átlátszós fátylak, keskeny csípőkendők, nyak- és bokaláncok hangsúlyozták, mintsem takarták a táncosnők idomait.
Egyiptomból eljutott Észak-Afrikán, Ázsián keresztül Spanyolországig és Rómáig. Rabszolganők juttatták el ezeket az oly tipikus csípőmozdulatokat a dél-amerikai és karibiki területekre is, ahol elemei lettek modern afro-, brazil- és kubai táncoknak — mint szamba és rumba — is. Az arab országok háremeiben az asszonyok a tánc öröméért folytatták az orientális tánc hagyományait.
Végül elérte és elbűvölte e tánc a klubokat és kabarékat is, ahol attrakcióként széles közönségre talált. Itt kapta az amerikaiaktól nevét is: ”Belly-Dance” — Hastánc- ra keresztelték.
A puritán európaiakra különösen a has- és csípőmozdulatok tettek oly szokatlan hatást, hogy emiatt már nevében is, és gondolati megközelítésében is ezen egy testrészre redukálták, holott az orientális tánc egy nagyon igényes, változatos, minden testrészre kiterjedő táncot foglal magában. Bár az orientális tánc minőségi mutatatói nem a makulátlan technika és határtalan virtuozitás, hanem nőies érettség és összetéveszthetetlen személyiség. A hastánc mozdulatspektruma széles, magas követelményeket támasztva a test fölötti uralommal szemben, ugyanakkor nyugodt, lágy, érzelmes mozdulatokon át is nagyon erős kifejezőképességgel tudja nézőközönségét rabul ejteni. A hastánccal minden nő kipróbálhatja és fejlesztheti mozgáskultúráját, nincs korhatár. A hastáncban nem az van előtérben, ami megkülönböztet bennünket egymástól, hanem az, ami összeköt, női mivoltunk.
Az orientális tánc nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ám sajnos még ma is rengeteg előítélettel kell küzdenie, a többi táncformák között egyenlő rangra kerülnie. Mindenki, aki intenzív kapcsolatban van az orientális tánccal, igyekszik megszabadítani e táncformát negatív imidzsétől, őt saját tradíciója gyökerein újraéleszteni, eredeti jelentésében ünnepelni — mint az öröm, a szerelem és az élet tánca.

Tel: 20/318-78-32
Email: lehotai.livia@gmail.com